Egy nap otthon
Szeptember
6,péntek.
6,péntek.
Ma reggel görcsölt hassal és kisírt szemekkel keltem, szinte már a földön hevertem. Nagyon rossz volt. Reggel anya el is vitt a doktor úrhoz és közben felhívtam Timit, hogy ma kevés eséllyel megyek iskolában. Timi befordult, mert ma edzésem is lenne. Szülőm, azt mondta, hogy ha jobban leszek természetes, hogy elmehetek, mert imádom a röplabdát. Haza érve leheveredtem a kanapémra, bedugtam a fülcimpámba a zenelejátszót, elővettem Leiner Laurától: Akkor szakítsunk című könyvét és belemerültem. A fekvőhelyemen már majd meg fagytam, ezért oda ültem a babzsákfotelembe,melynek hátulján ott van a radiátor. Felraktam a fűtést, de még mindig fáztam. Felhívtam szobámba anyát és Ő rosszabbra gondolt. Elráncigált magával megint a Dr. Fotlen Gábor-hoz és Ő azt mondta ez viszont komoly felfázás. Iskolában egy hét felmentést kaptam. Remek. Az iskolában szünet volt és kapkodva felhívtam Timit aki mélyen légzett. Kiakadt. Szó szerint. Röplabdára szerencsére mehettem,mert elmúlt sokkal később a hasfájás. Kicsit bekapcsoltam a számítógépemet és felnéztem a közösségi oldalakra. MySpace,facebook,twitter. Feljött apa,mert megjött a munkából és beszélgettünk végül kikiáltottam.
-Apa! Semmi szerelmi gondom sincs! Majd lesz! Egyszer az életben!-mondtam dühösen,de nem akartam elmondani Olivérrel kapcsolatos dolgokat.
-Jó rendben!Értem,hogy nem mondasz el apádnak semmit, de azért ne kiálts!-mondta kiáltva, mert azt hiszem bedugult a füle.
Anyával mentünk a boltba vettük pár kekszet, állítólag az jót tesz a hasamnak. Furcsa. Út közben eszébe jutott a gyógyszer.
- Anya! Nem kell! Teljesen jól vagyok már!
-De Zsófia, kell! Igenis meg vagy fázva! Az egy dolog, hogy elengedlek röplabda edzésre, de mást nem engedek! -kiáltotta anya.
Anya már konkrétan dühbe omlott, de igen! Most kezdődik a tréning. El kell mennem. De, mivel nem is vagyok fel fázva, mert nem akarok nem kell pirula, hogy megmérgezzenek.
Hazaérve be vettem az orvosságot és tényleg, igaza volt családanyának. Jót tett, már nem is voltam beteg. Vagy talán még is?
Olvastam, zenét hallgattam, megijedtem, beteg lettem, házi írás. Ez volt a napokban a teendőm. Elővetten az alkotmányt, melyet egy csodálatos Írő Nő írt. Belemerülésemet egy zaj, ember megzavarta. Réka volt az, aki hozta a házit.
-Szia Réka!-köszöntem oda neki.
-Szia Zsófi! Hoztam a házi feladatod!- biccentett és lehuppant a fotelembe. A házi átadása után jól le is szúrt. Ez nekem nagyon rosszul is esett.
-Zsófia!Attól még, mert elhoztam neked a házit attól még nem azt jelenti, hogy nagyon jó barátok vagyunk! Ne heveréssz, inkább gyere iskolába, mert lerontod az iskolai átlagot, hogy nem írod meg a dolgozatokat! Holnap azonnal gyere iskolába!-kiabálta, ami nekem olyan szívszorító bántást adott, hogy azonnal ráförmedtem.
-Mi az, hogy lerontom? A kitűnő átlagommal?Réka, olyan gonosz vagy hogy elmondani sem tudom! Heverészek? Talán beteg vagyok nem gondolod? Holnap menjek? Szerinted pár óra alatt ki gyógyulok a felfázásból?
-Igen ki! Mi a jó istennek ülsz le a hideg kőre, ha tudod, hogy hamar felfázhatsz! Én lennék gonosz? Zsófia, gondolkodj mielőtt beszélsz-förmedt vissza Réka.
-Nem ültem le! Ez jön ahogy jön! Gondolkodok! Fáj az igazság? Szerinted ha a doki kiíratott erre a hétre akkor megszegem csak miattad?
-Kiíratott? Jó elegem van belőled! Ha holnap nem látlak az iskolában, szaktanárit könyörgök ki neked!
Réka végre elment és örülhettem, hogy nem kiabálnak velem.
Réka után anya berontott, hogy mi volt ez a hőbörgés.
Miután kimagyaráztam magam anya önelégülten, hogy ki tudott szedni belőlem az igazságot.
Nem sokkal később Timi is átjött.
-Szia Zsófi! Ma jössz edzésre?-kérdezte tudakolva.
-Szia Timi! Nem mehetek.-feleltem.
-Mer'?
-Mert, talán fel vagyok fázva! És betegen a jövőhéten sem mehetek.
-De,de. Szégyen, gyalázat! Elhanyagolod a barátnődet? Talán ezúttal ne szólj hozzám!-mondta hisztérikusan.
-Na! Először is figyelj, hogy mit mondasz! Nem hanyagolok én el senkit! Nem tehet róla, hogy beteg vagyok. Most inkább menj el!
-Nem kell kétszer mondanod!-elfutott.
Azt hiszem megutált. De ő miért haragudhat? Én csak beteg vagyok. Timi kirontása után összepakoltam a tornafelszerelésem és elindultam vissza az iskolába. Odaérve Timi meglátott és felcsillant a szeme. Odajött hozzám de mivel megbántott nem szóltam egész végig, míg benyitottam az öltözőbe.
-Sziasztok!-köszöntem de azt hiszem nem értették.
-Szia!-üdvözölt Timi.
Leültem egy padra, kihalásztam a táskámból a felszerelést: röplabda, térdvédő, gatya, és póló. Elindultam volna a tornaterembe, de Timi megállított.
- Állj le Zsófia! Mit tettem, hogy most nem szólsz hozzám?-kérdezte hisztizve. Bahh.
- Állj le te Tímea! Mit? Még is mit? Gondolkozz már!
- Jó, szerintem kár volt eljönnöd.
-Szerintem is pá!
Összepakoltam mérgemben és hazafelé indultam annyi felé baktattam, hogy mire hazaértem az edző Dávid bácsi, felhívta anyut és közölte vele.
-Még is mit képzelsz magadról? Ellógsz betegen az edzésről? Baktatsz az utcán szakadó esőbe? Nem ismerek rád Zsófia.
-Anya!!! Azért jöttem el, mert Timi felhúzott azt mondta, hogy kár volt eljönnöm.
Anya felküldött a szobámba és úgy érzem életre való büntetést kapok.Remek. Gyorsan agyaltam de nem jutottam semmire. Felhívtam Olivért hamar és, és anya kikapta a kezemből a telefont.
Úgy döntöttem alszom. Lehunytam a szemem. Nem aludtam el. Tovább már nem emlékszem, mert elaludtam.
Sziasztok! Meghoztam 1 hónap késéssel a következő részt. Kicsit rövid, bocsánat! Puszi! Író •••
-Apa! Semmi szerelmi gondom sincs! Majd lesz! Egyszer az életben!-mondtam dühösen,de nem akartam elmondani Olivérrel kapcsolatos dolgokat.
-Jó rendben!Értem,hogy nem mondasz el apádnak semmit, de azért ne kiálts!-mondta kiáltva, mert azt hiszem bedugult a füle.
Anyával mentünk a boltba vettük pár kekszet, állítólag az jót tesz a hasamnak. Furcsa. Út közben eszébe jutott a gyógyszer.
- Anya! Nem kell! Teljesen jól vagyok már!
-De Zsófia, kell! Igenis meg vagy fázva! Az egy dolog, hogy elengedlek röplabda edzésre, de mást nem engedek! -kiáltotta anya.
Anya már konkrétan dühbe omlott, de igen! Most kezdődik a tréning. El kell mennem. De, mivel nem is vagyok fel fázva, mert nem akarok nem kell pirula, hogy megmérgezzenek.
Hazaérve be vettem az orvosságot és tényleg, igaza volt családanyának. Jót tett, már nem is voltam beteg. Vagy talán még is?
Olvastam, zenét hallgattam, megijedtem, beteg lettem, házi írás. Ez volt a napokban a teendőm. Elővetten az alkotmányt, melyet egy csodálatos Írő Nő írt. Belemerülésemet egy zaj, ember megzavarta. Réka volt az, aki hozta a házit.
-Szia Réka!-köszöntem oda neki.
-Szia Zsófi! Hoztam a házi feladatod!- biccentett és lehuppant a fotelembe. A házi átadása után jól le is szúrt. Ez nekem nagyon rosszul is esett.
-Zsófia!Attól még, mert elhoztam neked a házit attól még nem azt jelenti, hogy nagyon jó barátok vagyunk! Ne heveréssz, inkább gyere iskolába, mert lerontod az iskolai átlagot, hogy nem írod meg a dolgozatokat! Holnap azonnal gyere iskolába!-kiabálta, ami nekem olyan szívszorító bántást adott, hogy azonnal ráförmedtem.
-Mi az, hogy lerontom? A kitűnő átlagommal?Réka, olyan gonosz vagy hogy elmondani sem tudom! Heverészek? Talán beteg vagyok nem gondolod? Holnap menjek? Szerinted pár óra alatt ki gyógyulok a felfázásból?
-Igen ki! Mi a jó istennek ülsz le a hideg kőre, ha tudod, hogy hamar felfázhatsz! Én lennék gonosz? Zsófia, gondolkodj mielőtt beszélsz-förmedt vissza Réka.
-Nem ültem le! Ez jön ahogy jön! Gondolkodok! Fáj az igazság? Szerinted ha a doki kiíratott erre a hétre akkor megszegem csak miattad?
-Kiíratott? Jó elegem van belőled! Ha holnap nem látlak az iskolában, szaktanárit könyörgök ki neked!
Réka végre elment és örülhettem, hogy nem kiabálnak velem.
Réka után anya berontott, hogy mi volt ez a hőbörgés.
Miután kimagyaráztam magam anya önelégülten, hogy ki tudott szedni belőlem az igazságot.
Nem sokkal később Timi is átjött.
-Szia Zsófi! Ma jössz edzésre?-kérdezte tudakolva.
-Szia Timi! Nem mehetek.-feleltem.
-Mer'?
-Mert, talán fel vagyok fázva! És betegen a jövőhéten sem mehetek.
-De,de. Szégyen, gyalázat! Elhanyagolod a barátnődet? Talán ezúttal ne szólj hozzám!-mondta hisztérikusan.
-Na! Először is figyelj, hogy mit mondasz! Nem hanyagolok én el senkit! Nem tehet róla, hogy beteg vagyok. Most inkább menj el!
-Nem kell kétszer mondanod!-elfutott.
Azt hiszem megutált. De ő miért haragudhat? Én csak beteg vagyok. Timi kirontása után összepakoltam a tornafelszerelésem és elindultam vissza az iskolába. Odaérve Timi meglátott és felcsillant a szeme. Odajött hozzám de mivel megbántott nem szóltam egész végig, míg benyitottam az öltözőbe.
-Sziasztok!-köszöntem de azt hiszem nem értették.
-Szia!-üdvözölt Timi.
Leültem egy padra, kihalásztam a táskámból a felszerelést: röplabda, térdvédő, gatya, és póló. Elindultam volna a tornaterembe, de Timi megállított.
- Állj le Zsófia! Mit tettem, hogy most nem szólsz hozzám?-kérdezte hisztizve. Bahh.
- Állj le te Tímea! Mit? Még is mit? Gondolkozz már!
- Jó, szerintem kár volt eljönnöd.
-Szerintem is pá!
Összepakoltam mérgemben és hazafelé indultam annyi felé baktattam, hogy mire hazaértem az edző Dávid bácsi, felhívta anyut és közölte vele.
-Még is mit képzelsz magadról? Ellógsz betegen az edzésről? Baktatsz az utcán szakadó esőbe? Nem ismerek rád Zsófia.
-Anya!!! Azért jöttem el, mert Timi felhúzott azt mondta, hogy kár volt eljönnöm.
Anya felküldött a szobámba és úgy érzem életre való büntetést kapok.Remek. Gyorsan agyaltam de nem jutottam semmire. Felhívtam Olivért hamar és, és anya kikapta a kezemből a telefont.
Úgy döntöttem alszom. Lehunytam a szemem. Nem aludtam el. Tovább már nem emlékszem, mert elaludtam.
Sziasztok! Meghoztam 1 hónap késéssel a következő részt. Kicsit rövid, bocsánat! Puszi! Író •••
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése